Zsemlyécske

Ma felfedeztem egy másik honlapot, ami több lehetőséget rejteget és ahol szintén tudok blogot vezetni.

Mostantól azon az oldalon lesznek elérhetőek a kis írásaim...

http://zsemlyecske.mindenkilapja.hu/

Az orvoshoz menet nagyon feszült voltam. Leginkább szerintem az játszott közre, hogy legutóbb a nőgyógyászam által végzett 4D vizsgálattal nem voltam elégedett (kemény 9 perces DVD felvételért leperkáltunk 13e forintot, és az előre beígért fényképet sem kaptuk meg, reklamációmra a doki annyit mondott, hogy nemigazán volt még miről, nem lett volna szép a kép... (!?). Előre paprikáztam magamat, hogy ha most sem lesz kielégítő a "szolgáltatás", mit is fogok csinálni.

Lassan közeledek a második trimszerter végéhez, nem hiszem, hogy bármilyen orvos is szívesen fogadna, tekintettel arra, hogy más követte végig a terhességem eddigi szakaszait. De elszánt voltam, és úgy gondoltam, hogy ha picike bizonytalanságot is érzek a dokival szemben, akkor megbeszélem Kedvesemmel a váltást.

Szerencsére rendben volt minden az orvos részéről, és nem volt semmiféle rossz vagy hiányérzetem. Viszont picikét megijesztett - bár mondta, hogy semmi rendellenességet nem lát a babánál, nálam sem -, keveselte a magzatvizet. Hozzátette, hogy lehet, hogy más orvos ezt a mennyiséget átlagosnak ítélné meg, de szerinte nem ártana befeküdnöm a kórházba egy kis infúzióra. Tanakodott, kérdezte, hogy mennyit iszok - merő egybeesés, hogy ma reggel meséltem édesanyámnak, hogy borzasztó sokat vedelek, vizet, teát, gyümölcslevet - szóval napi 2,5-3l az a minimum, ami folyadékot magamhoz veszek. Aztán abban maradtunk, hogy két hét múlva menjek be hozzá a kórházba (ezeket a vizsgálatokat, amikre eddig jártunk a magánrendelésén ejtettük meg), és megnézi egy professzorral is ultrahangon a babát, több szem többet lát, ártani nem árt a biztonság kedvvéért. Egyúttal invitált, hogy nézzük majd meg a szülészetet is.

Így haza felé jövet már nem attól voltam feszült, hogy milyen a doki, hanem áldottam az alaposságát és, hogy a biztonságra törekszik, viszont az aggodalom pirinyót rámtelepedett. Nem borultam ki szerencsére, hisz' korántsem biztos, hogy nagyobb a gond, sőt, ha minden rendben van a Picikével - nézte a kis szerveit, veseműködését, gyomrocskáját -, akkor lehet, hogy ez csak "pillanatnyi" vízállás volt, és nincs is semmi probléma tényleg. Viszont az aggódás azért ott van. Reméljük a legjobbakat.

Gyusszal abban maradtunk, hogy nem említjük ezt az észrevételét a szeretteinknek, mert felesleges izgalmaknak nem szívesen teszünk ki senkit. Jó volna megosztani persze a félszünket másokkal is, de kivárjuk a két hetet szépen, és meglátjuk mire jutnak együtt a doktorok.

Ugyanakkor én még mindig úgy érzem, hogy rendben van Bendegúzunkkal minden. Készítettem - egy kis önerősítés céljából is azt hiszem :) - egy táblázatot, amibe összeírtam Kicsink eddigi ultrahangon lemért méreteit. Úgy látom, hogy arányosan, rendben fejlődik. Tudom azt is persze, hogy nem mindenesetben tűnhet fel a gond a várandós részére. Óvatos vagyok, talán méginkább figyelek magamra és a Kisfiúnkra. És, amit fontosnak tartok, hogy igyekszem bízni a sorsban, és a mindenségben.

A doki ezenkívül írt fel számomra kúpot, ami "az ilyenkor szokásos, a kedvező táptalajt kihasználó" kellemetlenséget orvosolja.

No, hát mindennek fényében gurultunk hazafelé, picikét feszülten, picikét elkeseredetten és az ünnepi hangulattól teljesen megfosztva. Itthon aztán fürcsi után igyekeztem összeszedni magamat, kivártam a megfelelő pillanatot, és átadtam Gyuszinak az évfordulónkra szánt ajándékot.

Varró Dániel: Szívdesszert kötetét, mely elég elvont szerelmes versecskéket, írásokat tartalmaz. :-) Nem tudom eldönteni, hogy engem is mi ragadott meg jobban a könyv címe, az illusztrációk, vagy ezek a picit agyment költemények... Úgy éreztem Gyuszit sikerült meglepnem vele, örült neki. Természetesen nem maradt el a képeslap, rajta mindazon próbálkozás, amit nem is lehet megfogalmazni, az érzéseim, szerelmem Gy. Gy. iránt. :)

Júli 13-án elmentünk még egy 4D-s ultrahang vizsgálatra, amit már egy stúdióban végeztettünk (4D Genesis). Le a kalappal előttük. Előzőleg sok mézes-mázas történetet hallottam a dolgozók hozzáállásáról, és lőn csoda, valóban így van, az embert messzemenőkig körbeugrálják, kiszolgálják, és mindezt úgy, hogy érezni, természetességből jön. Ritka, sőt, talán nem is találkoztam még ilyen szolgálatkészséggel.

Az uh során fény derült arra, hogy bizony-bizony kisfiúnk lesz, vagy másfél órán keresztül tartott a nézelődés, csodálatos volt! A Kicsink megmutatta ismét, hogy egy kis titokzatos lurkó, picike kezeit többnyire az arcocskája előtt tartotta, volt, hogy teljesen belefúrta az arcát a lepénybe, jó ideig keresztbe vetett lábakkal aludt és felébreszthetetlennek bizonyult... De aztán láthattuk, ahogy "gondolkodó" pozíciót vesz fel, és a homlokát fogja, majd a kis kezét a szája elé emeli, láttuk ásítani, fészkelődni. Leírhatatlan az elénk táruló csoda.

Ma este negyed nyolcra megyünk újabb vizsgálatra a nőgyógyászhoz, ez egy komplett ellenőrzés lesz, én úgy érzem még mindig rendben van a Babával is, velem is minden. Tegnap elmentem a második, megismételt cukorvizsgálatom eredményéért (ami már simán zajlott, úgy hogy éhgyomorra levették a vért, majd meg kellett egyek egy zsemlét, és innom egy kakaót, aztán egy órára rá megint vért vettek), minden a legnagyobb rendben a lelet szerint.

Bízom benne, hogy a nőgyogyi sem talál kivetni valót, bármi rendellenességet...

Gyulám-Gyulám, 13 csodálatos év! Mennyi mindenen vagyunk túl, s még mennyi minden áll előttünk! Továbbra is csak köszönni tudok Neked mindent, s köszönlek Téged! Szeretlek nagyon!

Bendegúzról a legfrissebb 4D-s képecskék:

Ma vagyunk együtt 13 éve Gyuszival. :-) És még mindig elmondhatom, hogy nem tudok betelni vele...

Tegnapelőtt nagyon nagy élményben volt részünk. Már este fél tizenegy körül járhatott, amikor Gyuszival még diskuráltunk, hogy milyen anyagokat kell beszerezni a ház felújításához. Baloldalamon feküdtem az ágyban - többnyire hanyatt fekve alszom, bár mondják, hogy nem ez a legideálisabb a baba oxigénellátása, illetve az ütőér elzáródásának veszélye miatt, de ha oldalt alszom el, akkor meg alig tudok felkelni úgy fáj a derekam - szóval, ment a beszélgetés, amikor egyszercsak éreztem, hogy nagyon feszít a pocakom, átfordultam hanyatt és azt láttuk, hogy egy hatalmas, de legalábbis zsemle nagyságú pukli türemkedik ki a hasam jobbközép-tájékán. :-) Olyan elképesztő volt, hogy elsőre meg sem tudtunk szólalni. Nagyon furi érzés volt, látványában is valami egészen fantasztikus. A Picurkánk talán ezzel reklamálta meg, hogy nem a szokásos pozícióban pihenünk :) Hogy milye lehetett, a kis válla, könyöke, feneke??? Nem tudom.

Nagyon örülök annak, hogy Gyula is látta, és együtt élhettük meg ezt a nem mindennapi élményt!

Alig negyed órával ezelőtt, Gyuszi is részesült az élményben: érezte, ahogy rúgott a Picike. :) Olyan boldog vagyok!!!

Néhányszor próbálkoztunk már Vele, pontosabban, ahogy én egyre határozottabban éreztem a mozgását, úgy rakosgattam oda a pocakomhoz olykor Gyuszi kezét is, hogy érzed? érzed már? no, most, most rúgott..., nem érezted? nem??? - és idővel rá kellett jönnöm, hogy nem érzi, mert, nem is érezheti. Számomra csak azért egyértelmű, mert belülről érzem. :-) Így persze megbocsátottam Neki. :-)

A mostani mozgolódást, rúgását viszont határozottan érzékelte Ő is, rögtön két elég nagy rúgkapálást! Meghatódva kérdezte, hogy nem fáj? Milyen érzés?

Gyönyörű volt az arca, csillanó tekintete. Imádom a boldogságát, remélem, hogy még nagyon sok, hasonlóan szép pillanatban lesz részünk.

Nem is tudom, honnan kezdjem. Az elejéről, közepéről, vagy a végéről???

Az az igazság, hogy csalódtam volna szerintem, ha nem pont Édesapámék részéről érkezik egy erőteljesebb ránkhatás: "Azért ezt a nevet gondoljátok még át...". - Pontosabban ezek Apa feleségének szavai :)

Gondolkodom. Át és átgondolom. És értem, hogy jóindulatúan próbálják óvni a még meg sem született gyermekünket, de mi elől is? Hogy van egy-két ember, akinek a Bendegúz név inkább gyerekesen hangzik és tréfásabban, mint felnőttesen és komorabban? Az a probléma, hogy vannak olyan emberek, akik nevekhez társítanak, asszociálnak valamit, és már előítéletesek. Épp Ők azok, akik esetleg belebiggyeszthetik a gyerekekbe is, hogy komolytalan a neved, vagy mókás, vagy gúnyolható stb. Egymást a gyerekek így is úgy is kikezdik ha akarják. Ha nem a keresztnévbe, akkor belekötnek a vezetéknévbe. Ezek a piszkálódások hozzátartoznak az Élethez.

Gondolkodm. :) És kedvesek azok, akik szeretettel aggódnak... Én mégsem tudom ezt átérezni, mert nem úgy társítok a névhez, mint ők. Nem érzem komolytalannak a Bendegúz nevet, inkább derűt áraszt, ugyanakkor határozottságot. A csengése valóban nem olyan komoly, mint a másik felmerült névé, a Leventéé, és tény, hogy nem is mindennapos. Ismételni tudom csak önmagamat, ha a Kicsink örökli a természetünket, akkor ez a név illeni fog rá, és szeretni is fogja.

Apukám olyasmit mondott, hogy nem is nekünk kell választanunk, hanem a gyereknek. Persze, ez jelképes dolog, vagy lehet, hogy a mozgolódása, amit érzek morze jelek, és sűrű bólogatás, hogy igen-igen, jó lesz a Bendegúz név nekem?!!! - Ezt elfelejtettem mondani Nekik, de ami késik, nem múlik, majd legközelebb ;)

Tegnap Gyuszi száján az szaladt ki, hogy a kis Bende, aztán majdnem zavarba is jött... Én meg annyira örültem neki, mert ez a becézés sem erőltetetten jött, hanem spontán és olyan kedvesen.

Kiskeresztlányomék most lent nyaralnak Édesanyámnál. Tündéri izgalommal várták ők is az öccsével, hogy fiú vagy kislány lesz az unokatesójuk. Niki pedzegette, hogy jobban szeretné, ha lányzó lenne, mert szegényem körül csak fiúk vannak szinte. Most is, ahol nyaralnak szintén fiú másodunokatesók vannak a közelben. :)

Bátorkodtam és felhívtam Őket. Niki azzal kezdte, hogy túúdom, fiú lesz, de nem baj, azért ugye majd pelenkázhatom és fürdethetem és segíthetek majd etetni??? :) Legszívesebben szétpuszilgattam volna, annyira kedves volt, olyan jó érzéssel töltött el, hogy így várja és hogy nem szontyologva fogadta a hírt, hanem egészen feldobódva. :) Mondtam Neki, hogy sőt, el is fog kélni a segítség, biztosan lesz olyan, hogy elfáradok, és nagyon számítok rájuk :) Hallottam a hangján, hogy ez meg neki esik jól. 12 évvel ezelőtt nővérem Őt várta, épp akkora szeretettel, mint ahogy mi várjuk a Kincsünket.

Tomi a maga komolyságával adta értésemre, hogy örül neki. :) Tőle kb. ezt is vártam. Elképesztő figura, akkora egyéniség, hogy az egy csoda. Egy kerek-perec, tiszta kisember a maga 9 évével együtt. Bárcsak tudna megmaradni ilyennek, s az Élet nem csorbítaná... Aztán, a fene se tudja, hogy mikor, hol s mi a legjobb, hogy milyen is legyen az ember az érvényesülés, a felszínen maradás érdekében. Olyan könnyű elcsúszni, mélyre kerülni, s milyen nehéz aztán onnan kikecmeregni. Látnak elég példát. Tanulnak vajon belőle? Vagy ők már ebbe szocializálódnak, s ez lesz a természetes?  

Régebben olyan szinten féltettem őket, hogy már-már belebetegedtem. Minden napos volt az aggódás, nehéz volt elfogadni bizonyos dolgokat. Aztán, az ember rájön, hogy más helyett nem élheti az életet. Hogy saját maga keseredik meg, míg azok, akikért aggódik, megtanulnak együtt élni a nehézségekkel.

Hm... hess téma. Ez ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Nem mélyedek inkább. Most nem helyén való a depizés. --- Mikor az??? ;)

Kedvesem ma ebédnél egyszer csak azt mondta nekem, annyira megható, hogy az a kis poronty ott növekszik a hasadban, hogy mindjárt elsírom magam.

:)

Jó érzés, hogy Őt is ilyen nagy szeretettel tölti el a Kicsi. Többször beszélgettünk régebben is arról, hogy vajon micsoda emberke válik majd kettőnk "keresztezéséből". És most, hogy megvalósulni látszik, hogy alig négy hónap és már kézzel fogható lesz, hát egyre nagyobb izgalommal tölt el Bennünket.

Felmerülnek kérdések, hogy pl. kitől mit örököl majd, s nem csak a külseje, hanem belső jelleme, hogy alakul majd? Remélem jó szülei leszünk. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy van pár negatív dolog, amit jó volna leküzdenünk Gyuszival annak érdekében, hogy a Picike ne vegye át tőlünk, ne mintázza a rosszat.

Bár, ha eddig nem sikerült egymást eléggé kikupálnunk, megnevelnünk...

Hisz' persze, mi sem vagyunk tökéletesek, és megannyi bosszantó, idegesítő dolgunk van. :) No, ez egy külön téma, külön lapot érdemel. Egy alkalmasabb időpontban sorra is veszem őket.

Azt mondják, hogy várhatóan azokban az időpontokban lesz aktívabb születését követően a baba, amely időpontokban a pocakon belül is mozgolódik.

Még nagyon az elején járok mocorgásilag, de ez alatt a néhány alkalom alatt, azt figyeltem meg, hogy délelőtt 3/4 10 körül, délután fél kettő és negyed hat körül, mintha jobban ficánkolna a Babóka. Persze, biztos vannak helyzetek, amikor nem veszem észre, nem figyelek úgy fel a mozgására, vagy épp eszembe se jut az órára bámulni, csak jóérzéssel tudomásul veszem, hogy olykor "bejelentkezik".

Kiváncsi vagyok, hogy fog alakulni, lesz-e tényleg rendszer az aktívitásában, és ha majd megszületik, utána tényleg hasonló időpontokban lesz ébren?

Ez komoly empirikus vizsgálat lesz kéremszépen... :-))

Tegnap, azaz június 25-én nagy dolgok történtek. Edina nővérem leállamvizsgázott az egyik szakirányán, s épp, mielőtt hívott volna a siker hírével, Kisbabánk részéről megtörtént az első, "anyát összerándító" rúgása. :) Nyekkentem egyet, de olyan boldog voltam, s ráadásul utána mindent fokozta, hogy Dina ilyen szépen levizsgázott. Gratula neki, ezúton is!

Gyuszival nézegetjük a keresztneveket, még mindig az Eszter és a Bendegúz, ami a legközelebb áll hozzánk. Ma, ha mindenigaz, este az ultrahangon kiderül, hogy lányzó, vagy kisfiú a Babánk. Nagyon kiváncsiak vagyunk, de már arra is felkészültem, hogy esetleg nem mutatja meg magát. Az egész család izgalomban van. :)

Tegnap megsütöttem életem első buktáját. Nagyit megkértem, hogy diktálja le nekem mozzanatról mozzanatra, hogy miből mennyit, hogyan és mennyire kell beletenni a tésztába :) Ahhoz képest, hogy még nem próbálkoztam eddig vele, nagyon is fincsi lett. Legközelebb "csupán" kicsivel keményebb tésztát kell majd dagasztani, talán vastagabbra hagyni a nyújtáskor és negyed annyi lekvárt tenni bele. Jó volna átvenni Nagyikától, mint tradíciót. Apunak nagyon szeretnék a névnapjára készíteni, ha mindenigaz, akkor a hétvégén átjönnek, mielőtt elutaznának Horvátországba. Talán a második próbálkozásom már közelíteni fog Nagyiéhoz. :) Bár, kell azt hiszem még jó pár sütés ahhoz, hogy valamikor is elégedett legyek vele. Meg ahhoz kell az Ő keze, az Ő ereje - 80 éven felül van, hogy a csudába képes még mindig ilyen erő kifejtésére??? majd belemakkantam a dagasztásba - és ha Erdőbényén vagyunk, akkor még az a varázslat is megfűszerezi, amit maga a falu s környezete hordoz. A hegyek, az a rengeteg zöld s magaslati levegő...

A múlt héten Gyuszi elkezdett mesét felolvasni a Kicsinek. :-)

Benedek Elek: Világszép nádszál kisasszony című mesekönyvéből. Hát, lehet, hogy "háttal" egy szépen beszélő ember nem kezd mondatot, de hogy számomra az is megdöbbentő, hogy miféle eszement zagyvaságokat szánt a kisembereknek ez a jóember, az tény. Ha a mai dzsiájdzsós, lövöldözős agyment mesefilmeket és videojátékokat szídalmazzák, akkor nem értem, hogy egy elismert, nagyszerű meseíró tollát, miként hagyhatták el a következő gondolatok például "A rózsát nevető királykisasszony" című írásában:

"Ahogy az ország határából kiértek, rettentő nagy égiháborút csinált a boszorkány, s egyszerre csak egy szörnyű fekete felleg mind alább-alább szállott, s abból a fellegből kiszállott a boszorkány leánya. Hirtelen megfogták a rózsát nevető királykisasszonyt, mind a két szemét kiszúrták, azzal belelökték az árokba, a szemét pedig utána dobták."

Hát... szóval ez nem horrorisztikus? A kicsi Babánk persze még csak a hangokat hallja, a hangsúlyokat esetleg érzékeli, és szerencsére az értelmét még nem fogja fel a hallottaknak, de hogy is van ez? Ezt a kötetet 1973-ban adták ki. Kiváncsi lennék, hogy akkoriben ez milyen visszhangot váltott ki? Alkalmasint, talán utána nézek, mert komolyan érdekel a dolog.

Egyelőre a könyveink dobozokban hevernek, így másik mesekönyvünk nincs kéznél. Talán beújítunk egyet-egyet, de miután megszületik a Picike, nem áll szándékomban ebből felolvasni Neki.

Az első határozott ( :-) ) "mintha mozogna a Babóca" érzés a 19. hétben tört rám. Pici, pezsgő, bugyborgásszerű érzés... Aztán a rá következő hétre már határozottan éreztem, hogy nem csupán a belső szerveim játszadoznak, hanem bizony itt már a Kisbabánk mozgolódik. Feszítő, nyomásszerűségként jelentkezik, s van, hogy egyet-egyet "kalimpál", olyasmihez hasonlítanám, mint amikor egy buborék keletkezik a pocakban és az feszít... Csak ez nem megy át haskorgásba, vagy más, egyéb formába. Nagyon klassz, egyedi élmény.

A 20. hétben tehát már konkrétan éreztem a Picurka mozgását. Érdekes egybeesés, hogy éppen azon a hétvégén voltunk Erdőbényén a Nagyikámnál, akinél a kis családunk most elsődlegesen Nagyapó második éves halálának évfordulójára jött össze. Lehet, hogy Nagyapa "valahogyan" megcsiklandozta a Babát, és ettől aztán ficánkolni kezdett... :-) Még most sem igazán tudom felfogni, hogy nincs közöttünk. Hiányzik.

Persze, első az egészség... És úgy is éreztem, hogy azért nem gyűr maga alá annyira a fájdalom, hogy ne csináljam végig tisztességgel a vizsgaidőszakomat. Az elmúlt hónap erről szólt. Vizsgadrukk, stressz, megmérettetés, de azt hiszem egész jól viseltem az eseményeket. Elkerült a hisztéria, s talán egyszer-kétszer izgultam csak túl a dolgot. Iparkodtam felülkerekedni önmagamon és elégedetten zártam a félévet/évet. Jön az utolsó év... A konzulensemet felkértem, a vázlatomat megküldtem, úgy reagált, hogy nagyon erős, ütős vázlat, jó dolgozat lesz belőle. Remélem, behozom a várakozásait. Szeretném legkésőbb szeptemberre-októberre elkészíteni, hogy a baba mellett legalább ezzel ne kelljen már foglalkoznom.

Viszont ez az időszak elcsúsztatta a testedzést. Mostani tervem, hogy elkezdek foglalkozni "babás önmagammal". Kicsivel több jót a testnek - úszás, tornázás a terv - és még több jót a léleknek, olvasás, zene és zene és festegetés meg a kert meg a lakás... :-) Bőven van mivel kényeztetnem magam.

Szerelmem teljes erőbedobással dolgozik a házon. A gáz bevezettetése után a tervek szerint halad, a konyha leendő helyiségének a tetejét cseréli le, szerkezetestül, cserepestül... Elképesztő nagy munka, s még mennyi minden áll előtte! Mást nem nagyon tehetek, mint szurkolok. Igyekszem támogatni Őt, biztosítani Neki mindent, amire csak képes vagyok. Persze, nekem is vannak korlátaim, nálam is kiborul olykor a bili... Viszont egész jól felülkerekedek ezeken a nehézségeken is.

Több magánorvost felkerestem e-mail-en keresztül is, így fogalmaztam meg a problémámat:

Az első trimesztert végigkísérte az émelygős, öklendezős, instabil állapot. Többszöri tesztelés után arra következtettem, hogy a furcsa érzések kötődnek a vitaminhoz is, pontosabban a Centrum Maternához. Ha szedtem egy hétig, rosszabbul éreztem magamat, mint amikor nem szedtem. Az orvos panaszomra azt tanácsolta, hogy váltsak, de szedjek mindenképpen valamit, mert szüksége van a szervezetemnek s a Picikének is rá. Hát, nem rajongtam az ötletért...

Április 11-én felkerestem a körzeti védőnőt, aki egy nálam fiatalabb, szimpatikus, kedves kishölgy. Bízom benne, hogy rendelkezik annyi szaktudással és gyakorlattal, ami majd biztosítja annak érzését, hogy jó kezekben vagyunk. Kiállította a kiskönyvemet, azaz "A várandós anya gondozási könyve" -t, s ettől kezdve úgymond, hivatalosan is kismamává lettem. :) Megmérte a vérnyomásomat, csinált egy gyors vizelet tesztet, és tovább küldött belgyógyászatra (körzeti orvoshoz), EKG-ra, és fogászatra, szűrő vizsgálat miatt.

Készítettünk 8 hetes babásan fényképet a pocakomról, ami igazán a 18. hetivel összehasonlítva érvényesül jobban, ezt fentebb majd szintén beillesztem :)

Jellemző volt az első három hónapra az alhasi szúrkáló, görcsölgető fájdalom. Olykor melegséget éreztem, mintha egy subával melengetném a pocakomat, ez, ha jobban belegondolok még mostanában is jelen van.

És, ahogy a nagy könyvben meg van írva, természetesen kőkemény hangulatváltozások, a legcsekélyebb dolgokon való elérzékenyülés is kísérő jelenség volt. A hisztériát úgy gondolom nem vittem túlzásba, sőt, különösebb kiakadásom úgy hiszem nem is volt, bár erről Kedvesem tudna inkább nyilatkozni :)

Ami nagyobb kellemetlenséggel járt az a farokcsontom körüli herce-hurca... Volt alkalom, hogy olyan iszonyatosan fájt, nem tudtam lábra állni. Gyuszinak kellett megtornáztatnia, amitől enyhült a fájdalmam.

Április 5-én átköltöztünk Diósdra. A körülmények kissé kaotikusra sikeredtek. Egyrészt épp iskolás időszakom volt, másrészt pedig valami elképesztő rosszullét volt rajtam, amit akkor még nem tudtam, hogy a várandóssághoz kapcsolódik-e, vagy pedig egyéb betegséghez. Utólag szerencsére kiderült, hogy "csak" gyomorrontást kaphattam, aminek azért örültem, mert tényleg borzasztó cefetül éreztem magam és úgy végigélni a babavárást, az előttünk álló kemény időszakot - költözés, vizsgaidőszak, ház felújítás, vállalkozások... Nem volt derűs kilátás. Szerencsére 4-5 nap alatt lezajlott, és elmúlt.

Szerelmem, Gyuszi, nagyon ügyesen lezavarta a hurcolkodást. Segítségül hívtuk Pista kollégánkat és sógoromat, Tamást. Klasszul összevolt készítve minden, két fuvarral átpakolták az egész lakást. Lezárult öt százhalombattai év. Egyelőre a ház felét tudtuk bepakolni és belakni. Kényelmetlenséget okozott persze a dobozhalmaz és a kezdeti "átszokás", de szerintem egész jól viseltük a folyamatot. Megterveztük, hogy miként újítjuk fel a házat, ütemtervet készítettünk és költségvetést, hogy a Babóca rendezett körülmények közé érkezzen. Mostanra bevezettettük a gázt, Éva néni, Gyula édesanyja kiürítette az egyik helyiséget, ami szükséges volt ahhoz, hogy tovább léphessünk a felújításban - ez elég sok surlódás között zajlott sajnos -, és Gyuszi elkezdte a bontási munkálatokat.

És akkor visszatekintve, hogy kivel, hogy s mint osztottuk meg az örömhírt, hogy fogadták a szeretteink.

Nem volt egyszerű kivárni, de tartogattok a bejelentést Édesanyám 50. születésnapjára. Nagyon szépen sikerült az ünneplés, és elképesztő örömet sikerült szereznünk. Ott volt Mamám, Nővérem és a Keresztgyerkőceim, Niki és Tomi, majd csatlakozott Keresztanyám, Unokanővérem: Andi és a gyerekei. :) Azt az örömmámort, ami akkor hullámzott a szűk családon, nehéz leírni.

Mindenki várta már, hogy mikor lesz babánk, Anya és Dina is mindtöbbször kérdezgette az elmúlt években, hogy miként tervezzük. Volt egy-két akadály, de úgy éreztük most, hogy már minden rendben van körülöttünk, és vállalhatjuk. Annyira jó érzés volt megosztani Velük, csodálatos élmény.

Visszatérve az ajándékozásra. Anya gyönyörűséges ajándékokat kapott, szépséges gyűrűt, csini kosztümöt, DVD lejátszót, az unokák készítette ajándékokat, keretes képet fotókkal, Vichy kencéket... és a legvégén egy képeslapot, amelybe még külön be volt csomizva az ultrahangfelvétel. :)

Édesapáméknak néhány napra rá volt alkalmunk elmesélni, hogy Kisbabánk lesz. :) Pontosabban ők is kaptak egy szép képeslapot, amiben leírtuk a jóhírt és mellékeltük a fényképet. Julcsival ők is kiugró örömmel, boldogsággal fogadták a hírt.

Annyira tetszett Apu és Anyu hasonló vonása, hogy mindketten az olvasó szemüvegükkel bíbelődtek, majd leesett róluk, hogy el tudják olvasni, hogy tényleg??? hogy micsodaaa??? :) Anyuban Nővérem, Apában Julcsi tudatosította, hogy Anitáék Babát várnaaak!!!

Bár gyakrabban volna lehetősége az embernek ekkora örömet szereznie! Bár, akkor talán nem volna ekkora varázsa...

Drága erdőbényei Nagyikámmal telefonon keresztül tudtuk megosztani a hírt, de olyan erővel jött át az éteren az öröme, majdhogynem feledtette, hogy nem személyesen mondjuk el.

Anna barátnőméknek és Böbének egy vacsora (E-batta) közepén újságoltam életünk legnagyobb fejleményét. Annyira izgultam előtte, hogy hogy fogja fogadni Anna, hisz' Vele éltem azt a "kikapcsolós életet", aminek tudtam, hogy nem lesz már helye a Baba mellett. Épp ezért, köztes érzés volt elmondani. Tudom, hogy valami csodálatos kezdődik, de fáj az a jó is, ami elvész, mindaz, amit vele élhettem át... :-) Hűhh, de olykor még milyeneket, pláne most év elején. Mintha előre tudtam volna, hogy eladjuk a battai lakásunkat és átköltözünk Diósdra, és babánk lesz, de még előtte egy iszonyat nagyot tomboljunk és őrüljünk kicsit bele az Életbe, mert aztán szükség lesz a teljes józanságra. Végül úgy éreztem, hogy melegséggel fogadják mindketten. Elképesztő meglepetéssel, de nagy-nagy örömmel.

Gyula Édesanyja, ahogy átadtuk neki a borítékot, mely az UH fényképet rejtette, már kérdezte egy nagy-nagy mosollyal kísérve, hogy csak neeem??? :-) Talán számított rá? Mintha őt érte volna a legkevésbé váratlanul a hír. Elmesélte, hogy pont előtte való napokban kérdezte Tőle valaki, hogy neki, mikor lesz unokája? Azt válaszolta rá, hogy a gyerekek még nem szóltak... Jól jött ki, hogy aztán meg most mégis szólunk. Kellemes érzés volt, nagy szeretettel fogadta, hogy bíz' Nagymama lesz. Gyuszkó testvérétől, Ivicától akkor szintén nagyon jól esett, ahogy reagált az újságra.

Mindenki emlékezetesebbé, szebbé tette a bejelentés alkalmát. Csak köszönni tudom.

Eltelt közel három hónap.

És persze, annyi minden, de annyi minden történt, hogy csak na :) Most visszaolvasom azt a pár bejegyzést, amit ezelőtt írtam, és azután igyekszek bepótolni, leírni minden fontosabb momentumot, történést.

Első körben, Babánk 04.17. UH felvétele:

:)

Szabályos szívtelep pulsatio!!! 9mm-es a Kisbabánk!

Hétfőn mindent rendben talált az orvos, és hallhattam a Picike szívverését!!! Csodálatos élmény volt, leírhatatlan.

A szülés várható időpontját november 5-ére jósolta a doktor. Rám kérdezett, hogy eldöntöttem-e már, hogy hol szeretnék szülni. Elmondta, hogy Ő az Uzsoki Kórházban van, szép, újszerű a szülészet, ha jól értettem most újítják fel éppen a részleget(?). Invitált, hogy látogassunk el, nézzünk szét az osztályon. :) Kaptam névjegyet. Természetesen utalt arra, hogy lehetőség van a további vizsgálatokra a magánrendelésén belül, aminek anyagi vonzata van, és a szülésre is... Hát, erre felettébb kiváncsi leszek majd, de nem szeretném, ha ez a csodálatos időszak a "pénz szagától bűzlene".

Kaptam a Kisbabánkról UH-s felvételt. Ennek azért is örülök, mert így Édesanyámnak készítek egy képeslapot belőle. Lesz nagy-nagy meglepetés az ötvenedik születésnapjára! Alig várom már a hétvégét, amikoris köszönthetjük!

Szerelmem megilletődötten fogadta a híreket és a fotót. Azt mondta, hogy a legközelebbi UH-ra szeretne Ő is velem tartani, látni s hallani a Kicsit.

Az orvos 7-8 hetesre ítélte most az (édes) terhességemet. Nem egészen értem még mindig ezt a számolást, de végülis, amikor ideje lesz, úgy is elérkezik a szülés időpontja. Elvittem hozzá a farokcsontomról készült röntgen-szakvéleményt. Azt mondta, hogy félidőben ki kell kérni majd egy traumatológus vagy orthopédikus szakvéleményét, mert elképzelhető, hogy császármetszéses szülés lesz. Elég csúnyán hajlott és szülés szempontjából rossz helyre ez a csökött csontocska.

Nem vagyok túl boldog tőle, de az egészség mindenekelőtt! Ha a legkisebb kockázata is fennáll, hogy sérüljön a Baba, vagy akár én, a császárt fogom én is propagálni. Kezdek megbékélni a gondolattal, holott még ki sem lett mondva a végleges döntés.

:) A lényeg, hogy eddig minden jól halad!!!

Ezt írják a 7 hetes terhességről:

"A babád most körülbelül akkora, mint egy babszem: 9-11 milliméter. A szem helyét sötét foltok jelölik, a kis bemélyedésekből pedig az orrlyukak és a fülek fognak kialakulni. Az agy gyorsan fejlődik, a végtagok és az arckezdemény is formálódnak. A szívben már kialakult a jobb és a bal kamra. Az ultrahangon már kimutatható a szívverés."

:) Elképesztő, de Ő itt a fotón Eszti vagy Guszti:

Március 10-én nem bírtam tovább és regisztráltam egy babás oldalon, ahol fel tudtam tenni néhány kérdést, illetve olvashatok más várandós tapasztalatait is.

Megnyugtató látni, hogy esetleg más is küzd hasonló félelmekkel, tünetekkel...

Az oldalról egy hozzászólásom, hogy ne kelljen annyit írnom :)

"Tegnap délutánra elmúlt minden kellemetlen érzésem, ami a másállapotomra utalt eddig. Se mellfeszülés, se alhasi fájdalom, se émelygés, semmi. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy még pisilni sem voltam vagy két órája. Iszonyatosan megrémültem. Arra gondoltam, hogy lehet a vitamin miatt érzem ennyire flottul magam hirtelen.? Aztán este bementünk a rendelőbe kikérni a laboreredményemet. Lányok, én soha nem láttam még, hogy milyen egy "terhes nő lelete", de nem látok rajta semmi arra utaló nyomot, hogy babás lennék. Teljesen le vagyok emiatt törve. Arra számítottam, hogy ott fog virítani a HCG, s mellette a több száz IU/L. De még csak erre utaló infót sem találok. Nálatok, hogy volt/van ez?
(Miután még úgy gondoljuk egy bizonyos ideig nem osztjuk meg a rokonokkal, ismerősökkel a nagyon remélt örömhírt, így nem is tudok senkitől mástól informálódni )
Szóval tegnap estére teljesen bedepiztem.
Ma reggel fitten ébredtem, és utáltam, hogy semmi rosszullét nem környékez. Elmentem zuhanyozni és utána rámtört némi émelygés, illetve olyasmi érzés, mintha egy sál-suba melegítené alulról a hasamat.
Olyan messze van még a 17-e, amikor ismét láthatom saját szememmel, hogy minden rendben van."

Egy-két reagálás rá:

"Ne aggódj a tünetmentesség és a vérkém "normalitása" miatt! Ha külön nem kérik a hcg-t akkor nem vizsgálják! Hisz ha egyszer már megállapították a terhességet nem kell hogy minden alkalommal ismét ott legyen! Legalábbis nálam 1x se volt hcg vérvétel! Hisz a doki megnézett, ott volt a petezsák (akkor még szívhang nélkül) és emiatt ki se írta a hcg vizsgálatot! Bár lehet másoknál máshogy van, volt, de szerintem nincs ok aggodalomra! De ha meg aggódsz akkor menj el dokihoz! Hidd el nem lesz abból semmi! Sztk alapon akár naponta is elvégzik az uh-t ha te azt akarod! Szóval megnyugtatás alapon szerintem ha gondolod menj el! Azzal se magadnak se a babának nem teszel jót ha most 5 napig ideges leszel!"

"Zsemlyécske,
ne aggódj, több ismerősöm van, akik a 9-10. héten tudták meg, hogy babát várnak, mert SEMMI tünetük nem volt.
Van aki végighányja, van aki semmit nem érez.
Nekem sem néztek HCG-t soha, a HCG szint sok mindent megmutathat, de a terhesség korára semmiképpen
Erre és az embriók számára van az UH, a korai UH-okkal határozzák meg a terhesség pontos korát."

Kedves társaság..., ha belegondolok, hogy legutóbb, amikor fórumoztam-chateltem, akkor mennyivel másabb volt a téma és a közeg... :) Na, igen. Változnak az idők.

Nagyon várjuk már a hétfőt. A riadalmam miatt kértem a Kedvesemet, hogy jöjjön velem az orvoshoz, de azt hiszem megnyugodtam annyira, hogy lemondjam s ne citáljam magammal. Ezzel is veszélyeztetnénk a munkát, illetve hogy nem ér be a munkahelyre kezdésre.
Úgy vagyok vele már, hogy ha valamiért ez a baba nem marad meg, vagy valami gond van vele, az nem véletlen. Annak úgy kell lennie. Valamiért. Persze, hogy hőn áhítozok rá, hogy egészséges legyen, rendben zajlódjék a kihordás és a születése körül minden. De semmi sem véletlen. Persze, továbbra is reméljük a legjobbakat!

Nagyon-nagyon izgulunk!!!

Pénteken az orvosnál a következőket "diagnosztizálták":

Megnagyobbodott uterus cavumában egy 9x5,6mm szabályos petezsák látható, fundusban jó helyen. Subchorialis haematomára utaló jel nincs. Embrio még nem ábrázolódik. Biometriai adatok alapján Grav. s. 5-6. - Terhesség bizonyított. :-)

Egy ilyen helyzetben az ember lánya eleve izgatott, azonban fokozta a feszültségemet az is, hogy ismeretlen orvos fog majd megvizsgálni, nem tudtam mire számíthatok. A doki egy fiatal, helyes, nagyon kedvesnek tűnő, segítőkész szakembernek bizonyult. Kérdésére, hogy miért kerestem fel, azt válaszoltam, hogy kimaradt, elmaradt a menszeszem, utoljára január 10-14 között volt, mire is rámnézve továbbkérdezett: Anita, ennek örül? - Remélem, hogy örülhetek. Nagyon. - válaszoltam.

Megvizsgált, majd ultrahangos vizsgálatot is végzett, amikoris felém fordítva a képernyőt megmutatta, hogy bizony ott a méhemben egy fekete göböcske, azaz egy petezsák látható. Szívhangot keresett, azonban egyből mondta, hogy nem valószínű, hogy az hallatszik, hisz' picike még. Így is lett, valóban nem lehetett hallani csak zugyborgást. Azt mondta, majd a legközelebbi alkalommal, azaz 17-én.

Az asszisztensnek említette azt is, hogy akkor majd nyomtatnak egy ultrahangos képet is, az első felvételt az albumba. :-) Erre nagyon számítok. Remélem minden rendben lesz, és rá néhány napra Édesanyámat megörvendeztethetjük a születésnapjára ezzel a hírrel.

A doki egy naptár (biometria) segítségével 5-6 hetesnek számította ki a terhességet. Akkor nem is kapcsoltam, mámoromban nem álltam neki számolgatni, de ha február 10-én voltunk először együtt "óvintézkedés" nélkül a Kedvesemmel s rögtön meg is fogant a baba, az én számításaim szerint most lehet 4 hetes még csak. Ehhez képest pedig elég nagynak bizonyul a 9x5,6mm-es petezsák. Emiatt izgulok most egy kicsit, hogy minden rendben legyen. Hogy ne egy üres petezsák legyen ott csupán, és hogy jövőhéten az ultrahangon már körvonalazódjék az embrio is, leendő gyermekünk. :-)

A mensi elmaradásán túli gyanújelek. Vagy három hétig görcsölgettem folyamatosan, sőt, volt amikor kőkemény nyilaló fájdalmaim voltak alhasban, mintha bármelyik pillanatban meg akarna jönni a menszeszem. Ezenkívül a vizelet szokatlan világossága, citromos színe is feltűnt még. Ezidáig mást nem éreztem. Két-három napja megjelentek az enyhe émelygéses tünetek is. - Ezt először nem is igazán tudtam komolyan venni. Gondoltam, talán csak bebeszélem magamnak, de valóban érzek némi gyomorkavarodást, kis émelygést. A szagokra ezelőtt is érzékeny voltam, talán az annyira nem fog megérinteni. Egyelőre mosolygok azon, hogy a hormonális változásoknak köszönhetően feszültebbé, ingerlékenyebbé fogok majd válni. Alapból elmondható, hogy szalmaláng típus vagyok, hirtelen lobbanok, majd lenyugszom... Ha ez még tud fokozódni, hát felköthetjük a nacit, azaz szükség lesz mindkettőnk béketűrésére, önkontrolljára... Na de, hát már annyi mindenen túl vagyunk, nem hiszem, hogy ez különösebb törést okoz majd a kapcsolatunkba. Oda fogunk figyelni egymásra, csakúgy mint eddig.

Szerelmemmel továbbra is izgatottan várjuk a vizsgálatokat. Az orvos elmondta, hogy jövőhéten a vizsgálat után már felkereshetem a védőnőt, aki kiállítja a kiskönyvemet. :-) Csak minden rendben legyen, olyan nagyon szeretnénk!!!