Az első trimesztert végigkísérte az émelygős, öklendezős, instabil állapot. Többszöri tesztelés után arra következtettem, hogy a furcsa érzések kötődnek a vitaminhoz is, pontosabban a Centrum Maternához. Ha szedtem egy hétig, rosszabbul éreztem magamat, mint amikor nem szedtem. Az orvos panaszomra azt tanácsolta, hogy váltsak, de szedjek mindenképpen valamit, mert szüksége van a szervezetemnek s a Picikének is rá. Hát, nem rajongtam az ötletért...
Április 11-én felkerestem a körzeti védőnőt, aki egy nálam fiatalabb, szimpatikus, kedves kishölgy. Bízom benne, hogy rendelkezik annyi szaktudással és gyakorlattal, ami majd biztosítja annak érzését, hogy jó kezekben vagyunk. Kiállította a kiskönyvemet, azaz "A várandós anya gondozási könyve" -t, s ettől kezdve úgymond, hivatalosan is kismamává lettem. :) Megmérte a vérnyomásomat, csinált egy gyors vizelet tesztet, és tovább küldött belgyógyászatra (körzeti orvoshoz), EKG-ra, és fogászatra, szűrő vizsgálat miatt.
Készítettünk 8 hetes babásan fényképet a pocakomról, ami igazán a 18. hetivel összehasonlítva érvényesül jobban, ezt fentebb majd szintén beillesztem :)
Jellemző volt az első három hónapra az alhasi szúrkáló, görcsölgető fájdalom. Olykor melegséget éreztem, mintha egy subával melengetném a pocakomat, ez, ha jobban belegondolok még mostanában is jelen van.
És, ahogy a nagy könyvben meg van írva, természetesen kőkemény hangulatváltozások, a legcsekélyebb dolgokon való elérzékenyülés is kísérő jelenség volt. A hisztériát úgy gondolom nem vittem túlzásba, sőt, különösebb kiakadásom úgy hiszem nem is volt, bár erről Kedvesem tudna inkább nyilatkozni :)
Ami nagyobb kellemetlenséggel járt az a farokcsontom körüli herce-hurca... Volt alkalom, hogy olyan iszonyatosan fájt, nem tudtam lábra állni. Gyuszinak kellett megtornáztatnia, amitől enyhült a fájdalmam. 
