Nem is tudom, honnan kezdjem. Az elejéről, közepéről, vagy a végéről???
Az az igazság, hogy csalódtam volna szerintem, ha nem pont Édesapámék részéről érkezik egy erőteljesebb ránkhatás: "Azért ezt a nevet gondoljátok még át...". - Pontosabban ezek Apa feleségének szavai :)
Gondolkodom. Át és átgondolom. És értem, hogy jóindulatúan próbálják óvni a még meg sem született gyermekünket, de mi elől is? Hogy van egy-két ember, akinek a Bendegúz név inkább gyerekesen hangzik és tréfásabban, mint felnőttesen és komorabban? Az a probléma, hogy vannak olyan emberek, akik nevekhez társítanak, asszociálnak valamit, és már előítéletesek. Épp Ők azok, akik esetleg belebiggyeszthetik a gyerekekbe is, hogy komolytalan a neved, vagy mókás, vagy gúnyolható stb. Egymást a gyerekek így is úgy is kikezdik ha akarják. Ha nem a keresztnévbe, akkor belekötnek a vezetéknévbe. Ezek a piszkálódások hozzátartoznak az Élethez.
Gondolkodm. :) És kedvesek azok, akik szeretettel aggódnak... Én mégsem tudom ezt átérezni, mert nem úgy társítok a névhez, mint ők. Nem érzem komolytalannak a Bendegúz nevet, inkább derűt áraszt, ugyanakkor határozottságot. A csengése valóban nem olyan komoly, mint a másik felmerült névé, a Leventéé, és tény, hogy nem is mindennapos. Ismételni tudom csak önmagamat, ha a Kicsink örökli a természetünket, akkor ez a név illeni fog rá, és szeretni is fogja.
Apukám olyasmit mondott, hogy nem is nekünk kell választanunk, hanem a gyereknek. Persze, ez jelképes dolog, vagy lehet, hogy a mozgolódása, amit érzek morze jelek, és sűrű bólogatás, hogy igen-igen, jó lesz a Bendegúz név nekem?!!! - Ezt elfelejtettem mondani Nekik, de ami késik, nem múlik, majd legközelebb ;)
Tegnap Gyuszi száján az szaladt ki, hogy a kis Bende, aztán majdnem zavarba is jött... Én meg annyira örültem neki, mert ez a becézés sem erőltetetten jött, hanem spontán és olyan kedvesen.
