Pénteken az orvosnál a következőket "diagnosztizálták":
Megnagyobbodott uterus cavumában egy 9x5,6mm szabályos petezsák látható, fundusban jó helyen. Subchorialis haematomára utaló jel nincs. Embrio még nem ábrázolódik. Biometriai adatok alapján Grav. s. 5-6. - Terhesség bizonyított. :-)
Egy ilyen helyzetben az ember lánya eleve izgatott, azonban fokozta a feszültségemet az is, hogy ismeretlen orvos fog majd megvizsgálni, nem tudtam mire számíthatok. A doki egy fiatal, helyes, nagyon kedvesnek tűnő, segítőkész szakembernek bizonyult. Kérdésére, hogy miért kerestem fel, azt válaszoltam, hogy kimaradt, elmaradt a menszeszem, utoljára január 10-14 között volt, mire is rámnézve továbbkérdezett: Anita, ennek örül? - Remélem, hogy örülhetek. Nagyon. - válaszoltam.
Megvizsgált, majd ultrahangos vizsgálatot is végzett, amikoris felém fordítva a képernyőt megmutatta, hogy bizony ott a méhemben egy fekete göböcske, azaz egy petezsák látható. Szívhangot keresett, azonban egyből mondta, hogy nem valószínű, hogy az hallatszik, hisz' picike még. Így is lett, valóban nem lehetett hallani csak zugyborgást. Azt mondta, majd a legközelebbi alkalommal, azaz 17-én.
Az asszisztensnek említette azt is, hogy akkor majd nyomtatnak egy ultrahangos képet is, az első felvételt az albumba. :-) Erre nagyon számítok. Remélem minden rendben lesz, és rá néhány napra Édesanyámat megörvendeztethetjük a születésnapjára ezzel a hírrel.
A doki egy naptár (biometria) segítségével 5-6 hetesnek számította ki a terhességet. Akkor nem is kapcsoltam, mámoromban nem álltam neki számolgatni, de ha február 10-én voltunk először együtt "óvintézkedés" nélkül a Kedvesemmel s rögtön meg is fogant a baba, az én számításaim szerint most lehet 4 hetes még csak. Ehhez képest pedig elég nagynak bizonyul a 9x5,6mm-es petezsák. Emiatt izgulok most egy kicsit, hogy minden rendben legyen. Hogy ne egy üres petezsák legyen ott csupán, és hogy jövőhéten az ultrahangon már körvonalazódjék az embrio is, leendő gyermekünk. :-)
A mensi elmaradásán túli gyanújelek. Vagy három hétig görcsölgettem folyamatosan, sőt, volt amikor kőkemény nyilaló fájdalmaim voltak alhasban, mintha bármelyik pillanatban meg akarna jönni a menszeszem. Ezenkívül a vizelet szokatlan világossága, citromos színe is feltűnt még. Ezidáig mást nem éreztem. Két-három napja megjelentek az enyhe émelygéses tünetek is. - Ezt először nem is igazán tudtam komolyan venni. Gondoltam, talán csak bebeszélem magamnak, de valóban érzek némi gyomorkavarodást, kis émelygést. A szagokra ezelőtt is érzékeny voltam, talán az annyira nem fog megérinteni. Egyelőre mosolygok azon, hogy a hormonális változásoknak köszönhetően feszültebbé, ingerlékenyebbé fogok majd válni. Alapból elmondható, hogy szalmaláng típus vagyok, hirtelen lobbanok, majd lenyugszom... Ha ez még tud fokozódni, hát felköthetjük a nacit, azaz szükség lesz mindkettőnk béketűrésére, önkontrolljára... Na de, hát már annyi mindenen túl vagyunk, nem hiszem, hogy ez különösebb törést okoz majd a kapcsolatunkba. Oda fogunk figyelni egymásra, csakúgy mint eddig.
Szerelmemmel továbbra is izgatottan várjuk a vizsgálatokat. Az orvos elmondta, hogy jövőhéten a vizsgálat után már felkereshetem a védőnőt, aki kiállítja a kiskönyvemet. :-) Csak minden rendben legyen, olyan nagyon szeretnénk!!!
