És akkor visszatekintve, hogy kivel, hogy s mint osztottuk meg az örömhírt, hogy fogadták a szeretteink.
Nem volt egyszerű kivárni, de tartogattok a bejelentést Édesanyám 50. születésnapjára. Nagyon szépen sikerült az ünneplés, és elképesztő örömet sikerült szereznünk. Ott volt Mamám, Nővérem és a Keresztgyerkőceim, Niki és Tomi, majd csatlakozott Keresztanyám, Unokanővérem: Andi és a gyerekei. :) Azt az örömmámort, ami akkor hullámzott a szűk családon, nehéz leírni.
Mindenki várta már, hogy mikor lesz babánk, Anya és Dina is mindtöbbször kérdezgette az elmúlt években, hogy miként tervezzük. Volt egy-két akadály, de úgy éreztük most, hogy már minden rendben van körülöttünk, és vállalhatjuk. Annyira jó érzés volt megosztani Velük, csodálatos élmény.
Visszatérve az ajándékozásra. Anya gyönyörűséges ajándékokat kapott, szépséges gyűrűt, csini kosztümöt, DVD lejátszót, az unokák készítette ajándékokat, keretes képet fotókkal, Vichy kencéket... és a legvégén egy képeslapot, amelybe még külön be volt csomizva az ultrahangfelvétel. :)
Édesapáméknak néhány napra rá volt alkalmunk elmesélni, hogy Kisbabánk lesz. :) Pontosabban ők is kaptak egy szép képeslapot, amiben leírtuk a jóhírt és mellékeltük a fényképet. Julcsival ők is kiugró örömmel, boldogsággal fogadták a hírt.
Annyira tetszett Apu és Anyu hasonló vonása, hogy mindketten az olvasó szemüvegükkel bíbelődtek, majd leesett róluk, hogy el tudják olvasni, hogy tényleg??? hogy micsodaaa??? :) Anyuban Nővérem, Apában Julcsi tudatosította, hogy Anitáék Babát várnaaak!!!
Bár gyakrabban volna lehetősége az embernek ekkora örömet szereznie! Bár, akkor talán nem volna ekkora varázsa...
Drága erdőbényei Nagyikámmal telefonon keresztül tudtuk megosztani a hírt, de olyan erővel jött át az éteren az öröme, majdhogynem feledtette, hogy nem személyesen mondjuk el.
Anna barátnőméknek és Böbének egy vacsora (E-batta) közepén újságoltam életünk legnagyobb fejleményét. Annyira izgultam előtte, hogy hogy fogja fogadni Anna, hisz' Vele éltem azt a "kikapcsolós életet", aminek tudtam, hogy nem lesz már helye a Baba mellett. Épp ezért, köztes érzés volt elmondani. Tudom, hogy valami csodálatos kezdődik, de fáj az a jó is, ami elvész, mindaz, amit vele élhettem át... :-) Hűhh, de olykor még milyeneket, pláne most év elején. Mintha előre tudtam volna, hogy eladjuk a battai lakásunkat és átköltözünk Diósdra, és babánk lesz, de még előtte egy iszonyat nagyot tomboljunk és őrüljünk kicsit bele az Életbe, mert aztán szükség lesz a teljes józanságra. Végül úgy éreztem, hogy melegséggel fogadják mindketten. Elképesztő meglepetéssel, de nagy-nagy örömmel.
Gyula Édesanyja, ahogy átadtuk neki a borítékot, mely az UH fényképet rejtette, már kérdezte egy nagy-nagy mosollyal kísérve, hogy csak neeem??? :-) Talán számított rá? Mintha őt érte volna a legkevésbé váratlanul a hír. Elmesélte, hogy pont előtte való napokban kérdezte Tőle valaki, hogy neki, mikor lesz unokája? Azt válaszolta rá, hogy a gyerekek még nem szóltak... Jól jött ki, hogy aztán meg most mégis szólunk. Kellemes érzés volt, nagy szeretettel fogadta, hogy bíz' Nagymama lesz. Gyuszkó testvérétől, Ivicától akkor szintén nagyon jól esett, ahogy reagált az újságra.
Mindenki emlékezetesebbé, szebbé tette a bejelentés alkalmát. Csak köszönni tudom.
