Kedvesem ma ebédnél egyszer csak azt mondta nekem, annyira megható, hogy az a kis poronty ott növekszik a hasadban, hogy mindjárt elsírom magam.
:)
Jó érzés, hogy Őt is ilyen nagy szeretettel tölti el a Kicsi. Többször beszélgettünk régebben is arról, hogy vajon micsoda emberke válik majd kettőnk "keresztezéséből". És most, hogy megvalósulni látszik, hogy alig négy hónap és már kézzel fogható lesz, hát egyre nagyobb izgalommal tölt el Bennünket.
Felmerülnek kérdések, hogy pl. kitől mit örököl majd, s nem csak a külseje, hanem belső jelleme, hogy alakul majd? Remélem jó szülei leszünk. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy van pár negatív dolog, amit jó volna leküzdenünk Gyuszival annak érdekében, hogy a Picike ne vegye át tőlünk, ne mintázza a rosszat.
Bár, ha eddig nem sikerült egymást eléggé kikupálnunk, megnevelnünk...
Hisz' persze, mi sem vagyunk tökéletesek, és megannyi bosszantó, idegesítő dolgunk van. :) No, ez egy külön téma, külön lapot érdemel. Egy alkalmasabb időpontban sorra is veszem őket.
