Júli 13-án elmentünk még egy 4D-s ultrahang vizsgálatra, amit már egy stúdióban végeztettünk (4D Genesis). Le a kalappal előttük. Előzőleg sok mézes-mázas történetet hallottam a dolgozók hozzáállásáról, és lőn csoda, valóban így van, az embert messzemenőkig körbeugrálják, kiszolgálják, és mindezt úgy, hogy érezni, természetességből jön. Ritka, sőt, talán nem is találkoztam még ilyen szolgálatkészséggel.
Az uh során fény derült arra, hogy bizony-bizony kisfiúnk lesz, vagy másfél órán keresztül tartott a nézelődés, csodálatos volt! A Kicsink megmutatta ismét, hogy egy kis titokzatos lurkó, picike kezeit többnyire az arcocskája előtt tartotta, volt, hogy teljesen belefúrta az arcát a lepénybe, jó ideig keresztbe vetett lábakkal aludt és felébreszthetetlennek bizonyult... De aztán láthattuk, ahogy "gondolkodó" pozíciót vesz fel, és a homlokát fogja, majd a kis kezét a szája elé emeli, láttuk ásítani, fészkelődni. Leírhatatlan az elénk táruló csoda.
Ma este negyed nyolcra megyünk újabb vizsgálatra a nőgyógyászhoz, ez egy komplett ellenőrzés lesz, én úgy érzem még mindig rendben van a Babával is, velem is minden. Tegnap elmentem a második, megismételt cukorvizsgálatom eredményéért (ami már simán zajlott, úgy hogy éhgyomorra levették a vért, majd meg kellett egyek egy zsemlét, és innom egy kakaót, aztán egy órára rá megint vért vettek), minden a legnagyobb rendben a lelet szerint.
Bízom benne, hogy a nőgyogyi sem talál kivetni valót, bármi rendellenességet...
Gyulám-Gyulám, 13 csodálatos év! Mennyi mindenen vagyunk túl, s még mennyi minden áll előttünk! Továbbra is csak köszönni tudok Neked mindent, s köszönlek Téged! Szeretlek nagyon!
Bendegúzról a legfrissebb 4D-s képecskék:
