Alig negyed órával ezelőtt, Gyuszi is részesült az élményben: érezte, ahogy rúgott a Picike. :) Olyan boldog vagyok!!!
Néhányszor próbálkoztunk már Vele, pontosabban, ahogy én egyre határozottabban éreztem a mozgását, úgy rakosgattam oda a pocakomhoz olykor Gyuszi kezét is, hogy érzed? érzed már? no, most, most rúgott..., nem érezted? nem??? - és idővel rá kellett jönnöm, hogy nem érzi, mert, nem is érezheti. Számomra csak azért egyértelmű, mert belülről érzem. :-) Így persze megbocsátottam Neki. :-)
A mostani mozgolódást, rúgását viszont határozottan érzékelte Ő is, rögtön két elég nagy rúgkapálást! Meghatódva kérdezte, hogy nem fáj? Milyen érzés?
Gyönyörű volt az arca, csillanó tekintete. Imádom a boldogságát, remélem, hogy még nagyon sok, hasonlóan szép pillanatban lesz részünk.
