A múlt héten Gyuszi elkezdett mesét felolvasni a Kicsinek. :-)
Benedek Elek: Világszép nádszál kisasszony című mesekönyvéből. Hát, lehet, hogy "háttal" egy szépen beszélő ember nem kezd mondatot, de hogy számomra az is megdöbbentő, hogy miféle eszement zagyvaságokat szánt a kisembereknek ez a jóember, az tény. Ha a mai dzsiájdzsós, lövöldözős agyment mesefilmeket és videojátékokat szídalmazzák, akkor nem értem, hogy egy elismert, nagyszerű meseíró tollát, miként hagyhatták el a következő gondolatok például "A rózsát nevető királykisasszony" című írásában:
"Ahogy az ország határából kiértek, rettentő nagy égiháborút csinált a boszorkány, s egyszerre csak egy szörnyű fekete felleg mind alább-alább szállott, s abból a fellegből kiszállott a boszorkány leánya. Hirtelen megfogták a rózsát nevető királykisasszonyt, mind a két szemét kiszúrták, azzal belelökték az árokba, a szemét pedig utána dobták."
Hát... szóval ez nem horrorisztikus? A kicsi Babánk persze még csak a hangokat hallja, a hangsúlyokat esetleg érzékeli, és szerencsére az értelmét még nem fogja fel a hallottaknak, de hogy is van ez? Ezt a kötetet 1973-ban adták ki. Kiváncsi lennék, hogy akkoriben ez milyen visszhangot váltott ki? Alkalmasint, talán utána nézek, mert komolyan érdekel a dolog.
Egyelőre a könyveink dobozokban hevernek, így másik mesekönyvünk nincs kéznél. Talán beújítunk egyet-egyet, de miután megszületik a Picike, nem áll szándékomban ebből felolvasni Neki.
