Persze, első az egészség... És úgy is éreztem, hogy azért nem gyűr maga alá annyira a fájdalom, hogy ne csináljam végig tisztességgel a vizsgaidőszakomat. Az elmúlt hónap erről szólt. Vizsgadrukk, stressz, megmérettetés, de azt hiszem egész jól viseltem az eseményeket. Elkerült a hisztéria, s talán egyszer-kétszer izgultam csak túl a dolgot. Iparkodtam felülkerekedni önmagamon és elégedetten zártam a félévet/évet. Jön az utolsó év... A konzulensemet felkértem, a vázlatomat megküldtem, úgy reagált, hogy nagyon erős, ütős vázlat, jó dolgozat lesz belőle. Remélem, behozom a várakozásait. Szeretném legkésőbb szeptemberre-októberre elkészíteni, hogy a baba mellett legalább ezzel ne kelljen már foglalkoznom.
Viszont ez az időszak elcsúsztatta a testedzést. Mostani tervem, hogy elkezdek foglalkozni "babás önmagammal". Kicsivel több jót a testnek - úszás, tornázás a terv - és még több jót a léleknek, olvasás, zene és zene és festegetés meg a kert meg a lakás... :-) Bőven van mivel kényeztetnem magam.
Szerelmem teljes erőbedobással dolgozik a házon. A gáz bevezettetése után a tervek szerint halad, a konyha leendő helyiségének a tetejét cseréli le, szerkezetestül, cserepestül... Elképesztő nagy munka, s még mennyi minden áll előtte! Mást nem nagyon tehetek, mint szurkolok. Igyekszem támogatni Őt, biztosítani Neki mindent, amire csak képes vagyok. Persze, nekem is vannak korlátaim, nálam is kiborul olykor a bili... Viszont egész jól felülkerekedek ezeken a nehézségeken is.
