Ma vagyunk együtt 13 éve Gyuszival. :-) És még mindig elmondhatom, hogy nem tudok betelni vele...
Tegnapelőtt nagyon nagy élményben volt részünk. Már este fél tizenegy körül járhatott, amikor Gyuszival még diskuráltunk, hogy milyen anyagokat kell beszerezni a ház felújításához. Baloldalamon feküdtem az ágyban - többnyire hanyatt fekve alszom, bár mondják, hogy nem ez a legideálisabb a baba oxigénellátása, illetve az ütőér elzáródásának veszélye miatt, de ha oldalt alszom el, akkor meg alig tudok felkelni úgy fáj a derekam - szóval, ment a beszélgetés, amikor egyszercsak éreztem, hogy nagyon feszít a pocakom, átfordultam hanyatt és azt láttuk, hogy egy hatalmas, de legalábbis zsemle nagyságú pukli türemkedik ki a hasam jobbközép-tájékán. :-) Olyan elképesztő volt, hogy elsőre meg sem tudtunk szólalni. Nagyon furi érzés volt, látványában is valami egészen fantasztikus. A Picurkánk talán ezzel reklamálta meg, hogy nem a szokásos pozícióban pihenünk :) Hogy milye lehetett, a kis válla, könyöke, feneke??? Nem tudom.
Nagyon örülök annak, hogy Gyula is látta, és együtt élhettük meg ezt a nem mindennapi élményt!
