Tegnap, azaz június 25-én nagy dolgok történtek. Edina nővérem leállamvizsgázott az egyik szakirányán, s épp, mielőtt hívott volna a siker hírével, Kisbabánk részéről megtörtént az első, "anyát összerándító" rúgása. :) Nyekkentem egyet, de olyan boldog voltam, s ráadásul utána mindent fokozta, hogy Dina ilyen szépen levizsgázott. Gratula neki, ezúton is!
Gyuszival nézegetjük a keresztneveket, még mindig az Eszter és a Bendegúz, ami a legközelebb áll hozzánk. Ma, ha mindenigaz, este az ultrahangon kiderül, hogy lányzó, vagy kisfiú a Babánk. Nagyon kiváncsiak vagyunk, de már arra is felkészültem, hogy esetleg nem mutatja meg magát. Az egész család izgalomban van. :)
Tegnap megsütöttem életem első buktáját. Nagyit megkértem, hogy diktálja le nekem mozzanatról mozzanatra, hogy miből mennyit, hogyan és mennyire kell beletenni a tésztába :) Ahhoz képest, hogy még nem próbálkoztam eddig vele, nagyon is fincsi lett. Legközelebb "csupán" kicsivel keményebb tésztát kell majd dagasztani, talán vastagabbra hagyni a nyújtáskor és negyed annyi lekvárt tenni bele. Jó volna átvenni Nagyikától, mint tradíciót. Apunak nagyon szeretnék a névnapjára készíteni, ha mindenigaz, akkor a hétvégén átjönnek, mielőtt elutaznának Horvátországba. Talán a második próbálkozásom már közelíteni fog Nagyiéhoz. :) Bár, kell azt hiszem még jó pár sütés ahhoz, hogy valamikor is elégedett legyek vele. Meg ahhoz kell az Ő keze, az Ő ereje - 80 éven felül van, hogy a csudába képes még mindig ilyen erő kifejtésére??? majd belemakkantam a dagasztásba - és ha Erdőbényén vagyunk, akkor még az a varázslat is megfűszerezi, amit maga a falu s környezete hordoz. A hegyek, az a rengeteg zöld s magaslati levegő...
