Több magánorvost felkerestem e-mail-en keresztül is, így fogalmaztam meg a problémámat:
"Kb. 6 évvel ezelőtt egy lovasbalesetnek köszönhetően elhajlott a farokcsontom. Manuálterápiát javasoltak rá, azaz végbélen keresztüli helyre masszírozgatást. Sajnos már a vizsgálatot is alig bírtam ki, nem voltam képes felülkerekedni a fájdalmon és jelentkezni a kezelésre, így ez a gyógymód elmaradt. Ezt követően röntgenterápiában, mágneses terápiában, egyéb fizikoterápiában részesültem a folyamatos fájdalmak enyhítésére. Idővel megtanultam együttélni ezzel a fájdalommal.
A tornáztatásnak köszönhetően elsajátítottam, hogy (ülőmunkát végzek - lukas ülőpárnát használok) egy-egy elgémberedett munkanapot követően, egy bizonyos speciális mozdulattal helyére tudtam kattintani a farokcsontomat(?), és ezzel megszűnt a medencém környékén érzett "valami beakadt" érzés. Ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor az embernek egy rossz mozdulat miatt a könyöke vagy csuklója kiakad, és egy csavaró mozdulattal helyére tudja állítani azt. Tisztában vagyok vele, hogy egy bizonyos testrész állandósult "ropogtatása" nem használ, inkább árt, azonban ez a mozdulat engem mindig is megkönnyebbített.
Jelenleg kisbabát várok, (11 hetes gravid). Kb. két-három hete figyeltem meg, hogy nem tudom alkalmazni ezt a "helyére tevős" mozdulatot, egy ponton, iszonyat fájdalom megakadályoz benne. Első körben a terhességgel járó izomellanyhulásra, elernyedésre gondoltam.
Azonban miután eljutottam odáig, hogy nem, hogy futni, de már gyorsabb lépésekre sem vagyok képes, és nehezemre esik bizonyos testhelyzetekből történő felállás vagy az egyszerű lépcsőzés, elmentem az sztk-s sebész-traumatológushoz. Megvizsgált, és felkelés előtt az ágyban tornáztatást: lábkörzést, pillangózást, medencemelgetést javasolt. Túl vagyok már egy-két dolgon ebben az életben, nem mondhatnám, hogy alacsony a fájdalomküszöböm, de még ez a torna nem megy. Hiába erőltetem, vagy éppen lazítom magam, nem bírom túlmozdítani magam a megakasztó fájdalmon.
Úgy érzem szükségem van szakértő, külső segítségre, "helyére tenni a helyére való csontot", mert ez a fájdalom szerintem túlmutat a várandóssággal járó természetességen. Egyértelműen azt a fájdalmat érzem hatványozottabban, mint kisbaba várás előtt is, amikor "kiakadt a csont".
Viszont nagyon féltem a kisbabámat is. - Lehet, hogy ez is közre játszik abban, hogy nem vagyok képes saját magamat helyre állítani.
Kérem szíves szakmai tanácsát, volt már hasonló páciense, segítségemre tudna lenni?"
Nem jártam túl sok sikerrel egyiküknél sem, mert az egyik kiköltözött külföldre, a másik állandóan foglalt volt, a harmadik meg vissza sem reagált. Maradt egy még fel nem keresett doktor, aki csontkovács és reumatológus is egyben. Érdekes dolgot állapított meg, amiről beszámoltam velem aggódóknak is:
"Tegnap este voltam a reumatológus-csontkovácsnál, aki képzeld megállapította, hogy nem a farokcsontomnál, hanem a 3-4-5-ös csigolyáknál a porckoronggal van probléma. Azt mondta, hogy ezt most nem tudja, nem szabad kezelni a terhesség miatt, sajnos ezzel együtt kell most megélnem a babavárást és majd szülést követő 3-4 hónapon belül lehet terápiát alkalmazni. Addig is torna-torna-torna és ahogy tehetem, úszás. Megjegyzem, hogy a védőnő azt mondta, hogy ezzel a fájdalommal ő nem javasolja a kismamatornát, és bármilyen mozgást is, mert nagyobb gondot okozhat. Az előzetesen felkeresett sebész-traumatológusnak eszébe sem jutott, hogy esetleg az én fájdalmam más eredetű lehet, hogy nem is a farokcsontomtól ered a fájdalom, és én csak azért gondolom, hogy abból fakad a kellemetlenség, mert arról van tudomásom, hogy az sérült. Szóval ez a doki most rávilágított arra, hogy tény, a farokcsontot ért bántalom hatással van az egész gerincre, de ezzel én ennyi idő után megtanulhattam együttélni - ez igaz is, többször mondtam én is, hogy elviselhetővé vált a fájdalom, hozzászoktam. A porckorong probléma pedig azért jöhetett elő, mert számomra ez a terület az érzékenyebb (akár a gerincvéget ért trauma miatt), és a másállapot, a szervezetem átalakulása nálam nem vérnyomásbeli ingadozásban, cukorszint emelkedésben vagy a fogaim elvesztésében, hanem így jelentkezik.
Szóval testmozgás, óvatosság, többszöri vízszintes pihenés a javaslat, majd szülés után, ha szükséges, kezelés."
