Április 5-én átköltöztünk Diósdra. A körülmények kissé kaotikusra sikeredtek. Egyrészt épp iskolás időszakom volt, másrészt pedig valami elképesztő rosszullét volt rajtam, amit akkor még nem tudtam, hogy a várandóssághoz kapcsolódik-e, vagy pedig egyéb betegséghez. Utólag szerencsére kiderült, hogy "csak" gyomorrontást kaphattam, aminek azért örültem, mert tényleg borzasztó cefetül éreztem magam és úgy végigélni a babavárást, az előttünk álló kemény időszakot - költözés, vizsgaidőszak, ház felújítás, vállalkozások... Nem volt derűs kilátás. Szerencsére 4-5 nap alatt lezajlott, és elmúlt.
Szerelmem, Gyuszi, nagyon ügyesen lezavarta a hurcolkodást. Segítségül hívtuk Pista kollégánkat és sógoromat, Tamást. Klasszul összevolt készítve minden, két fuvarral átpakolták az egész lakást. Lezárult öt százhalombattai év. Egyelőre a ház felét tudtuk bepakolni és belakni. Kényelmetlenséget okozott persze a dobozhalmaz és a kezdeti "átszokás", de szerintem egész jól viseltük a folyamatot. Megterveztük, hogy miként újítjuk fel a házat, ütemtervet készítettünk és költségvetést, hogy a Babóca rendezett körülmények közé érkezzen. Mostanra bevezettettük a gázt, Éva néni, Gyula édesanyja kiürítette az egyik helyiséget, ami szükséges volt ahhoz, hogy tovább léphessünk a felújításban - ez elég sok surlódás között zajlott sajnos -, és Gyuszi elkezdte a bontási munkálatokat.
