Jó lesz majd visszaolvasni...
Régebben írott naplót vezettem, több éven keresztül. Majd az életem felgyorsult, s el-elmaradozott a napi szintű jegyzetelés. A tevékenységtől kialakult függőségem lassacskán alább hagyott. Ezt követően egy-egy izgalmasabb vagy nehezebb időszakomban többször próbálkoztam az írással. Sosem volt türelmem huzamosabb ideig írni. Már nem jelentett olyan kikapcsolódást nem adott annyit, mint azelőtt.
Ennek egy oka lehetett, hogy adódott Valaki az életemben, akivel mindent s mindenkor megtudtam beszélni. S ez a Valaki mind a mai napig boldoggá tesz - persze olykor némi kanálcsörgéssel, hogy közhellyel éljek -, de mind a mai napig, igaz szívű társai vagyunk egymásnak. Ritka, különleges de mégis "földönjáró" kapcsolat. Idestova 13 éve.
S tegnap a terhességi teszt pozitívra színeződött. Terveztük. Már három évvel ezelőtt abba hagytam az antibébi gyógyszerke szedését a tisztulás kedvéért. Arra mégsem számítottam, hogy rögtön elsőre(?) másodikra vagy harmadikra össze is jöjjön, s "babás" legyek. Szerelmem a pozitív tesztet nézegetve, boldogságában azt mondta, hogy Ő rögtön hitt benne. Nekem volt egy piriny félelmem, hogy vajon mikorra sikerül majd, hisz' a környezetünkben mennyi, de mennyi pár számolt be több évnyi sikertelenségről.
Péntekre bejelentkeztem egy nőgyógyászhoz. Azért írom, hogy "egy"-hez mert az orvosom, akihez rendszeresen járok, csak két hét múlva tudott volna fogadni a szabadságolása miatt. Január 14-én mensiztem utoljára, február 10-én voltunk először védekezés nélkül együtt... tehát közel három hetes is lehet akár az (édes) terhességem. Nem bírom türelemmel kivárni az orvosomat, szeretnék meggyőződni mielőbb a ténylegességről. Annyira várjuk a bizonyosságot.
Édesanyám március 22-én lesz 50 éves. Micsoda ajándék volna számára!
Izgatott vagyok.
